A Déli-Shetland-szigetek az Antarktiszi-félszigettől 120 km-re északra fekvő szigetcsoport.[1] Az 1959-es Antarktisz-egyezmény értelmében a szigetek függetlenségét se el nem ismerik, se meg nem kérdőjelezik, így az aláíró felek minden, nem katonai célra szabadon felhasználhatják a szigeteket.

A szigetekre 1908 óta az Egyesült Királyság igényt tart, s 1962 óta a Brit Antarktiszi Terület részének tekinti. 1940 óta az Antarktiszi Chilei Terület részeként a chilei kormányt is igényt tart. Ugyanígy 1943 óta az Argentin Antarktisz (Tierra del Fuego, Antarktiszi és Dél-atlanti Szigetek Tartomány) részeként magáénak tekinti Argentína is.

A szigetek különböző területein jelenleg összesen 16 megfigyelőállomás van, melyek közül a legtöbb chilei. A kutatások alatt gyakran megosztják egymással javaikat. Erre egy példa a chilei–amerikai Shirreff Állomás. A megfigyelőállomások nagyobb része a Szent György-szigeten van, mert itt ki tudják használni a chilei Eduardo Frei légibázis közelségét.

1588-ban a holland Dirck Gerritsz, vagy 1603-ban a spanyol Gabriel de Castilla utazta először körbe ezeket a szigeteket. Mindketten valószínűleg a Drake-szorostól délre, a Déli-Shetland-szigetek területén haladtak. 1818-ban Juan Pedro de Aguirre engedélyt kapott a Buenos Aires-i hatóságoktól, hogy egy olyan társaságot alapítson, melynek legfőbb célja fókavadászatok szervezése „néhány, a Déli-sark környékén lévő lakatlan szigeten”.
William Smith a brit Williams kereskedelmi briggel 1819-ben a chilei Valparaíso felé útközben letért az eredetileg meghatározott útvonaltól. A Horn-foktól délre haladt, miközben megpillantotta a Livingston-sziget legészakibb pontját, a Vilmos-csúcsot. Smith 1819. október 16-án visszatért a György király-szigethez, és bejelentette Nagy-Britannia területi igényét. Ez a Livingston-sziget lett az első a 60. déli szélességi fokon túl felfedezett sziget.

A Drake-szoroson történő 1819. szeptemberi átkelése során elsüllyedt a spanyol haditengerészet hajója, a San Telmo. Hónapokkal később a hajó feltételezett roncsait fókavadászok találták meg a Livingston-sziget északi partjainál.

1819. december és 1820 januárja között Edward Bransfield főhadnagy a Királyi Haditengerészet tulajdonában lévő Williams hajó fedélzetéről megfigyeléseket végzett a szigeteken és egyidejűleg, s feltérképezte azokat.

A Valparaísóba küldött amerikai ügynök, Jeremy Robinson már 1819. november 15-én tájékoztatta John Quincy Adams amerikai külügyminisztert Smith felfedezéséről, és Bransfieldne a közeljövőbe tervezett útjáról. Azt tanácsolta a külügyminiszterek, hogy a kormány küldjön a területre hajókat, hogy felfedezhessék azokat a szigeteket, ahol „feltárulnának a gazdagság, a hatalom és a boldogság új forrásai, ezáltal a tiszta tudomány javára válna.” (new sources of wealth, power and happiness would be disclosed and science itself be benefited thereby.)

A szigetek felfedezése mind az amerikai, mind a brit fókavadászok képzeletét megmozgatta. Az első, a területen dolgozó fókavadász hajó a Buenos Airesben bejegyzett brit kereskedők tulajdonában lévőEspirito Santo brigg volt. A hajó a Livingston-szigettől délre fekvő Rugged-szigetre hajózott, és a brit legénység 1819 karácsonyán partra szállva, III. György nevében brit területté nyilvánította a szigetet. Az események időbeni sorrendjét részletesen leírja a hajó kapitánya, Joseph Herring az Imperial Magazine 1820. júliusi számában . Az Espirito Santót a térségben az első amerikai fókavadászattal foglalkozó brig, a James Sheffield vezetésével közlekedő Hersilia, követte a Falkland-szigetekről, ennek a hajónak a másodtisztje Nathaniel Palmer volt.
Egy norvég bálnavadász csónak maradványa, Half Moon Island

Az Antarktiszon először, a Déli-Shetland-szigeteken az 1820–1821-es nyári szezont követően telelt át a Lord Melville személyzetéhez tartozó 11 brit tengerész, akik nem tudták időben elhagyni a György király-szigetet.

Miután Fabian Gottlieb von Bellingshausen és Mikhail Lazarev vezetésével sikeresen körbehajózták az antarktiszi kontinenst, 1821. januárban orosz Antarktisz-kutató expedíció kötött ki a szigeteken. Az oroszok elkezdték tanulmányozni és elnevezni a szigeteket. Mind a György király-, mind az Elefánt-szigeten kikötöttek. Miközben a csalódásról elnevezett és a Livingston-sziget között haladtak, Bellingshausent meglátogatta az amerikai hajó vezetője, Nathaniel Palmer, és tájékoztatta, hogy a környéken több tucat amerikai és brit fókavadász-hajó dolgozik.

Rövidesen az Új-Dél-Britannia nevet használták, de ezt hamarosan megváltoztatták a Déli Shetland-szigetek névre. Az elnevezés a Skócia északi partjainál fekvő Shetland-szigetekre utal. Jelenleg a nemzetközileg is ez az elfogadott elnevezése a szigeteknek. Mind a két szigetcsoport megközelítően azonos távolságra van a Déli- illetve az Északi-sarktól, de a Déli-Shetland-szigetek átlaghőmérséklete sokkal hidegebb.

A XIX. század folyamán és a 20. század elején a szigeteken fókákra ésbálnákra vadásztak. 1908 óta a szigeteket a Falkland-szigeteki Függő Területek részeként kormányozták, de csak 1944-ben kapott állandó lakosságot, mikor egy tudományos mérőállomást helyeztek itt el. Az ausztrál nyár alatt a közeli Antarktisz-félszigettel és Déli-Georgiával együtt nagyon népszerű turista célpont.

A szigetcsoport a Falkland-szigetektől 940 km-re délre, 93 km-re északra a Csalódás-szigettől és 269 km-re északnyugatra a Clarence-szigettől található.
A Déli-Shetland szigetek 11 nagyobb és számtalan kisebb szigetből állnak. Szárazföldi területük 3687 km². A terület 80–90%-a állandó gleccserekkel fedett. A szigetcsoport legmagasabb pontja a Clarence-szigeten a 2.300 méterrel a tenger szintje fölé magasodó Irving-hegy.
A Déli-Shetland-szigetek kiterjedése a nyugat-délnyugati Smith-sziget és a Hó-sziget valamint a kelet-északkelet irányban fekvő Elefánt-sziget és Clarence-sziget között nagyjából 300 kilométer.

A szigetek azonos távolságra vannak az egyenlítőtől, mint északon az Atlanti-óceánban a Feröer-szigetek, de az Antarktisz közelsége miatt sokkal hidegebb az éghajlatuk. A szigeteket körülölelő tengert április elejétől december elejéig jég borítja. A havi átlagos középhőmérséklet április és november között 0°C alatt van.

A szigetek gleccserállománya az utóbbi években jelentős mértékben csökkent, de mindennek ellenére a felszín több mint 80%-a nyáron is jéggel borított.

Az időjárás egész évben felhős és szeles. Mindig erős nyugati szél fúj. A legtöbb napsütés a hideg beköszöntéhez kapcsolódik, délről a tél végén és tavasz elején nagyon hideg levegő áramlik a szigetek fölé. A nyári középhőmérséklet nagyjából 1,5°C, a jellemző téli hőmérséklet -5°C. Az óceán hatására a nyári hőmérséklet alacsony marad, és a nagy víztömeg megakadályozza, hogy télen annyira lehűljön a levegő, mint a belső, szárazföldi területeken.

Északról délre a nagyobb él pár kisebb sziget:

• Cornwallis-sziget (kicsi)
• Elefánt-sziget
• Clarence Island-sziget
• Rowett-ziget (kicsi)
• Gibbs-sziget (kicsi)
• György király-sziget (a legnagyobb, Argentínában Május 25-dike-sziget, Oroszországban Vaterloo)
• Bridgeman-sziget (kicsi)
• Pingvin-sziget (kicsi – az antarktiszi régióban lévő számtalan Pigvin-sziget egyike)
• Nelson-sziget (Oroszországban Lipcse)
• Robert-sziget (Oroszországban Polock )
• Aitcho-sziget (kicsi)
• Greenwich-sziget
• Félhold-sziget (kicsi)
• Csalódás-sziget (kicsi)
• Livingston-sziget (a második legnagyobb, orosz neve Szmolenszk)
• Rugged-sziget (kicsi)
• Hó-sziget (orosz neve Mali Jaroszlavec)
• Smith-sziget (orosz neve Borogyino)
• Deception Island (Teylya by Russia)
• Alacsony-sziget
• Fóka-sziget (kicsi)

(A fentebb említett orosz nevek történelmiek, és ma már nem ez az orosz hivatalos nevük a szigeteknek.)

Számos nemzeti kutatóállomás van a szigeteken:

• ARG - Jubany kutatóállomás (1953)
• BGR - St. Kliment Ohridski kutatóállomás (1988)
• BRA - Comandante Ferraz kutatóállomás (1984)
• CHL - Presidente Eduardo Frei Montalva kutatóállomás (1969)
• CHL - Professor Julio Escudero kutatóállomás (1994)
• CHL - Captain Arturo Prat kutatóállomás (1947)
• CHL/USA - Shirreff Bázis (1990)
• CHN - Great Wall kutatóállomás (1985)
• ECU - Pedro Vicente Maldonado Bázis (1990)
• ESP - Juan Carlos I kutatóállomás (1988)
• ESP - Gabriel de Castilla kutatóállomás (1989)
• KOR - King Sejong kutatóállomás (1988)
• PER - Machu Picchu kutatóállomás (1989)
• POL - Henryk Arctowski kutatóállomás (1977)
• RUS - Bellingshausen kutatóállomás (1968)
• URY - Artigas kutatóállomás (1984)

{Forrás}