Déli-Georgia

A szigetet először egy londoni kereskedő, Anthony de la Roche fedezte fel 1675-ben, és a korabeli térképeken Roche szigetként van megnevezve. James Cook kapitány 1775-ben újra felfedezte, partra szállt, térképet rajzolt róla, a szigetet a Brit Birodalom részévé nyilvánította és III. György király tiszteletére elnevezte György király szigetének. (Isle of Georgia).

A 19. században fókavadászok, majd a 20. század második feléig bálnavadászok állomásoztak a szigeten. Az első szárazföldi bálnavadász-állomást (Grytviken) 1904-ben hozták létre és egészen 1965-ig használták. A 7 északi parti állomás nyugatról haladva sorrendben a következő:

•     Prince Olav Kikötő (1911-től hajón, 1916 és 1934 között szárazföldi);
•     Leith Kikötő (1909-1965);
•     Stromness (1907-től hajón, 1912-1931 között szárazföldi, és 1960/1961-ig javítóműhely);
•     Husvik (1907-től hajón, 1960-ig szárazföldi, 1930 és 1945 között nem üzemelt);
•     Grytviken (1904-1965);
•     Godthul (1908 és 1929 között kezdetleges szárazföldi állomás, fő tevékenység hajón folyt);
•     Ocean Kikötő (1909-1920).

A II. világháború alatt a brit haditengerészet egy felfegyverzett kereskedőhajót telepített a sziget körüli vizekre, hogy Déli-Georgia és az Antarktisz között őrködjön az esetleges német támadások kivédése érdekében.

A falklandi háború kirobbanásának előzménye volt, hogy 1982. március 12-én néhány argentin elfoglalta a Leith kikötőben álló elhagyatott bálnavadász állomást Déli-Georgián. Április 3-án az argentin csapatok megtámadták és elfoglalták Grytviken-t. A szigetet április 25-én a britek visszafoglalták. A King Edward Point működő tudományos kutatóállomást eredetileg közigazgatási hivatalnak szánták (1909), majd 1949–50-ben kutatóállomássá alakította a British Antarctic Survey. A falklandi háború után helyőrségként működött. Civil használatra 2001-ben adták át ismét (jelenleg a British Antarctic Survey üzemelteti).