Az Antarktisz Larsen B selfjege 2002-ben lényegében 2 nap alatt esett szét. A Larsen A ( 67°30′S, 062°30′W) selfjege 2005 januárjában esett szét. Területe 3250 km² volt.

Nyugat-Antarktiszi Graham-föld nyugati szélének volt része a Larsen B selfjég. A fotón látható terület 240 km hosszú és 50 km széles. Területe 3250 km² volt, melynek 220 méter volt a vastagsága. A 720 milliárd tonnányi jégtömb 50 éves folyamatos hőmérsékletemelkedésnek lett az áldozata. 12 ezer éven át fejlődött a Larsen B Déli-sark keleti részén.

John Mercer 1978-ban ezt mondta: „Az egyik figyelmeztető jel, ami arra utal, hogy veszélyes melegedési folyamat indult meg az Antarktiszon, az lesz, hogy a selfjég az Antarktiszi-félsziget mindkét partján darabokra törik, először északon, aztán folyamatosan egyre délebbre is.”

A selfjegek 200 méter magasságú jégtömegek. A tudósok körülbelül 2100-ra valószínűsítették a Larsen B leválását. A legmeglepőbb az volt, hogy a folyamat pár nap alatt játszódott le. A NASA Terra műholdjának Modis felvételei ingyenesen megtekinthetőek. Ezeken a fényképeken nyomon követhetjük a jégtömb darabokra törését. A tudósok hibásan arra számítottak, hogy az olvadékvíz-tavak a jégtömbök tetején csak ideiglenes olvadások. Azt hitték, visszafagy a jég felületére. Ehelyett a víz lyukakat fúr magának le a tengerhez, így darabolva fel a jeget.

A tengeri selfjég eltűnése az addig biztonságban levő szárazföldi jeget szolgáltatja ki a veszélynek. Miután a szárazföldi jég szintén megolvad, egyszerűen az is beleomlik a tengerbe.

Al Gore Kellemetlen igazság című könyvében szemlélteti a folyamatot a globális felmelegedést kutatva. Tim Naish a Larsen B leszakadása után figyelmeztetett: további leválások várhatóak.